Virágok a sziklakertben
Évszakonként más és más növények virágoznak a sziklakertekben. A sziklakerti növények többségének virága tavasszal és nyár elején nyílik ki, de természetesen nyári és őszi virágzásúak is ismertek, amelyek hazánkban is jól telelnek.
Ezek a növények általában alacsonyak, zárt lombjuk van és virágok nélkül párnás, tömött növekedésűek. Virágzás után érdemes az elnyílt részeket levágni, a tért hódító növényeket is ilyenkor célszerű visszaszorítani.
Az egyik legismertebb ezek közül a havasi gyopár, a Leontopodium alpinum. Hazánkban ez a faj védett, de fajtáit árusítják. A palánták kb. 20-25 cm magas és széles bokrokká fejlődnek, szürkésfehér színű virágzataik vannak. Az egyik legkorábbi ezek közül a ’Zugspize’, amely már május közepétől virágzik. A legnagyobb virágzata a ’Zuckerhütl’ fajtának van, a növény levelei szinte nem is látszanak a sok és nagy virágoktól.
Az évelő tatárvirág (Iberis sempervirens) ugyancsak jellegzetes sziklakerti növény. Alacsony, sötétzöldlevelű törpecserje, a legmagasabb bokrok is csak 30-35 cm-esek. Fehér, tányérszerű virágzatának az apró virágok csipkeszerű megjelenést kölcsönöznek. Áprilistól májusig virágzik. Az Iberis aurosica ’Sweetheart’ fajta az előző fajhoz hasonlít, de a virágzat világos rózsaszín. Nyáron virágzó változat az Iberis ’Pink Ice’, amely lapos és kerek növekedésű, legfeljebb 15 cm magas.
Az eredetileg kétnyáriként tartott sárgaviolából (Erysimum) nemesítették ki az évelő ’Canaries’ fajtát. Március-áprilisban virágzik. Élén sárga virágait a méhek is látogatják. A virágzatban sok sárga apró virág helyezkedik el, a lombja pedig sötétzöld.
A zergevirág (Doronicum orientale) alapfajként 40-60 cm magas szárakon neveli sárga, áprilistól díszítő fészkes virágzatait. A ’Leonardo Compact’ fajta alacsony, csupán 25 cm magasra növekszik. Virágai napsárgák, a margarétára emlékeztetnek.
A pázsitviola (Aubrieta) sziklakertben és szegélynövényként ismert, bőven virágzó növény. Szőnyegszerűen fedi a talajt, gyorsan terjeszkedik. A virágokat szívesen látogatják a rovarok. A mai fajták élénk virágszínűek: a kék és lila színekben pompáznak, április-májusban virágoznak. A ’Chianti’ fajta domináns, kék virágainak közepe fehér színű, feltűnő.
Az évelő ikravirág (Arabis caucasica) legfeljebb 15 cm magas növény. A hajtások ennél a fajnál is sűrűn fedik a talajt. A fajták között fehér és rózsaszín virágszínűek találhatók, április-májusban díszítenek. A levelei gyakran hamvasak vagy szürkés színűek, nyáron is díszítenek. Újdonságnak számít a sárgás színű ’Pixie Cream’.
A sziklai ternye (Alyssum saxatile) párnás növekedésű évelő. Világító sárga virágai édes illatúak, márciustól akár májusig is nyílhatnak. A modern fajták csak 15 cm magasak, mint pl. a ’Goldkugel’ és a ’Summmit Golden Yellow’.
A kökörcsinek hazánkban védettek. A leánykökörcsin (Pulsatilla vulgaris) ez egyik leggyakrabban termesztett faj, a fajták között fehér, borvörös és kék/lila virágúakat találunk. Mára telt virágú fajtákat is nemesítettek. Gyakran öntözve a magvai kicsíráznak, és tekintélyes méretű helyet képesek elfoglalni.
Az Acis nemzetség a száraz termőhelyeken él. A leveleik keskenyebbek, a virágok ennél a nemzetségnél is bókolók. Az ismertebb A. autumnalis augusztusban kezd virágozni, főleg Ny-Európában kedvelt sziklakerti növény. A virágzati száron legalább 4-5 virág nyílik. A növény 20-25 cm magasra növekszik. Nem minden Acis faj télálló, pl. az A. trichophylla faj védett helyen, csak takarással vészeli át a fagyosabb teleinket.