Hegyoldali, lejtős kertek – tervezése, kialakítása

Építési telkek nem csak sík, hanem lejtős területeken is szép számmal vannak. Leginkább Budapest budai kerületeiben és a budai agglomerációban (mint például Budaörsön, Törökbálinton, Budakeszin, Telkiben, Pátyon, Nagykovácsiban, Solymáron, Ürömön, Budakalászon) jellemző, hogy a megépítendő kerten belül igen nagy szintkülönbségek vannak, köszönhetően a budai oldalt meghatározó "hegyes-völgyes" domborzati viszonyoknak. A domboldali, lejtős kertekben a szintkülönbségek áthidalására a különféle támfalak és rézsűk szolgálhatnak.

Kertépítés lejtős terepen

A hegyvidéki, domboldali kertekből a kilátás általában sokkal szebb, vadregényesebb, és a lenyűgöző panoráma az ember számára jobb közérzetet is biztosít. A domborzati viszonyokból következően azonban a kertépítés lejtős terepen sok tekintetben körülményesebb: különösen az anyagmozgatás az, ami jóval nehézkesebb és sokkal több élőmunkát igényel, mint egy kevésbé lejtős kert kialakítása, hiszen az igazán meredek domboldali, hegyvidéki kertek egy-egy részét rendszerint lehetetlen a megfelelő munkagéppel megközelíteni.

A domboldali kertek építése esetén meghatározó, hogy a kilátást nem szabad eltakarni, így a háztól lefelé nem célszerű olyan magasságú fát ültetni, amely a későbbiekben eltakarhatja a panorámát. A másik fontos tervezési szempont a lejtős kertek esetében, hogy a ház körül célszerű minél több sík kertfelületet kialakítani, mivel lényegében az összes időtöltésre alkalmas tevékenységhez viszonylag sík és vízszint-közeli földfelszín kell. A megfelelő terepszintek kialakítása leginkább gépi földmunkát igényel, ezért még az épület(ek) építése előtt érdemes ezzel a munkanemmel is számolni.

Lejtős kertek tervezése

A kert kétféle koncepció alapján tervezhető. Lehet meghagyni a domb lejtését és ezt kihasználva alakítani ki a további használható kertrészeket: csúszda, különböző terepjátékok, lépcsők. Másik lehetőség, ha támfalakat tervezünk, és így a lehető legtöbb sík területet nyerjük. Ez utóbbi nagyobb tervezési feladat egy erősebb lejtésnél, valamint a támfal építése költséges is. Viszont ezáltal több hasznos felület alakul ki a kertben, amelyet a későbbiekben könnyebb gondozni is. A támfalak lehetnek tömörek, és épülhetnek szárazon rakott terméskövekből is. Utóbbi esetben sziklakerti növényekkel is beültethető és így függőleges irányban is növelhető a zöldfelület. Fél-egy m magasság felett már a szárazon rakott támfalnak is szüksége van beton-alapra a stabilitása miatt.

Amennyiben a lejtő megmarad, és a sík kertrészeket rézsűkkel választjuk el egymástól, úgy fontos szempont a lejtős kertek növényeinek kiválasztásánál, hogy azok sűrű gyökérzettel rendelkezzenek. Ez elősegíti a talaj esővel szembeni megtartását. A sűrű növénybeültetésre a sarjadó vagy éppen tarackoló növények előnyösek. Ilyen lehet például a japán rózsa (Rosa rugosa), a kúszóborókák (Juniperus fajták), a borostyán (Hedera fajták), a törpemandula (Amygdalus nana), árnyékos helyen a télizöld orbáncfű (Hypericum calycinum), a ködvirág (Andrachne colchica), az ólomgyökér (Ceratostigma plumbaginoides), a molyhos madárhúr (Cerastium tomentosum), illetve az ugyancsak árnyékos helyeken jól fejlődő, de nyár végére visszahúzódó gyöngyvirág (Convallaria majalis). Hegyvidéki kertekben jól érvényesülnek a fatermetű növények karcsú, magas fajtái, az ún. oszlopos fajták. Érdemes közülük is választani.

Rézsűk a hegyvidéki kertben

Az alábbi képeken egy olyan kertünket mutatjuk be, ahol közel 14 méteres kerten belüli szintkülönbségeket hidaltunk át vízszintes felületek és az azokat elválasztó, igen gazdagon növényesített, meredek rézsűk kialakításával, ezáltal biztosítva a kertben a nagyméretű vízszintes felületek kialakítását a kert minél kedvezőbb funkcionális használhatósága érdekében. A legnagyobb rézsün belül egy vasúti talpfákból készült, hangulatos lépcső köti össze a házat a kert alsóbb, teraszos részeivel.

Hegyoldalba épült ház