Tanácsok növény választáshoz sövény telepítése céljából

Sövény telepítése céljából sokféle növény közül választhatunk, csak előtte el kell dönteni, milyen egyéb céljai lesznek a sövényünknek. Alapvető adottság a telepítéskor, hogy szeretnénk vagy tudjuk-e öntözni a sövény növényeket. Amennyiben igen, szinte bármilyen növényfajból lehet sövényt kialakítani. Ha nem, úgy „kötött a kezünk” és a kifejezetten szárazságtűrő növényekből kell választanunk: talán a keskenylevelű ezüstfa (Eleagnus angustifolia) és a fagyalok (Ligustrum vulgare és L. ovalifolium) a legjobb választás ilyen esetben. A telepítéstől számított első évben ezeket a növényeket is rendszeresen öntözni kell, mert a friss telepítés hamar kiszáradhat. Ideális az őszi ültetés, amikor a növények már téli nyugalomban vannak és az ültetést követően a téli és tavaszi csapadék is öntözi a sövénynövényeinket.

A belátást tartósan az örökzöld növények akadályozzák meg. Nem csak tavasztól őszig, hanem télen is jól takarnak. A fenyőfélék közül gyakran ültetik a keleti tuja fajtáit (Thuja occidentalis), melyet akár megfelelő magasságúra és alakúra nyírhatunk is. A hamisciprusok (Chamaecyparis fajok) a párás, nedves helyeket részesítik előnyben. Sokféle színű levelet nevelő fajtát nemesítettek már belőlük.

A borókák (Juniperus fajok) többnyire szúrósak, ezért jó madár fészkelő helyek, és az átjárást is megakadályozzák. A tiszafa (Taxus baccata) levelei nem szúrnak, sötétzöldek. Lassú növekedésű, de rendkívül szép látványt nyújtó fa. Érdemes a fenyőfélékből már eleve oszlopos fajtákat ültetni, így kevesebb nyírással zárt, szép egységes sövénypalástot nevelhetünk. Jó tudni, hogy a fenyőfélék az egyenletes vízellátást, az egyenletes hőmérsékletet szeretik. Az utóbbi időszakban számos gomba és baktérium támadja meg ezeket a növényeket hazánkban is, amely kórokozók valószínűleg az igen szélsőséges időjárásban meggyengült növényeket pusztítják el jobban. A növekedési időszakban rendszeresen öntözött, tápanyaggal jól ellátott növények ellenállóbbak, így a szép sövény látványa (és annak megőrzése) érdekében kellően gondoskodjunk ezekről a növényekről is!

A lombhullató növényeket őszi telepítéskor kihajtás előtt tavasszal, vagy tavaszi ültetéskor az ültetés után vissza kell vágni, hogy a tövétől bokrosak legyenek a növények. Ideális az, ha a néhány ágú növények vesszeit 15-20 cm-esre vágjuk vissza. Bár sokan „sajnálják” a növényeket ilyenkor, valójában jót teszünk velük: a szabadgyökerű növények a felszedéskor sok gyökeret vesztenek, és nem bírják ellátni az egész hajtásból kihajtó leveleket. A visszavágás ilyenkor akár életmentő is lehet, ha kevés a gyökér. A konténeres növényeknél pedig a sűrű sövény nevelésének feltétele az, hogy már a tövétől elágazó növényekkel rendelkezzünk. Az éveken át tartó erős növekedés alapja, hogy telepítés előtt megfelelően trágyázzuk be az ültetőgödröket. Ezek nagysága a telepítendő növény földlabdájának méretétől függ. A gödör átmérője legalább a gyökérlabda méretének duplája, mélysége pedig a másfélszerese legyen. Ennek aljára, a földbe keverjük a szervestrágyát, esetleg tartós hatású műtrágyát is alkalmazhatunk. Ültetés után a növényeket alaposan be kell öntözni akkor is, ha később öntözőrendszer gondoskodik a vízellátásáról.

A kora tavasszal, illetve tavasszal virágzó cserjéket nyár végén már ne metsszük, hogy a sövény szépen virágozzék: így például az aranyvessző (Forsythia fajták), a kerti gyöngyvessző (Spiraea van-houttei) az egyéves vesszőkőn virágoznak gazdagon, így a nyár közepétől nem metszett sövény virágai gazdagon nyílnak. Akadnak olyan növények, melyek a többéves ágakon virágoznak és akár termést is nevelnek: ilyen a tűztövis (Pyracantha hobridek), amely késő tavasszal fehér virágokat bont és nyár végétől sárga, narancs vagy piros színű bogyókat nevel fajától függően (pl. ’Soleil d’Or’, ’Solymárvölgy’ és ’Mohave’).