Sziklakerti növények: évelők, örökzöldek és társaik

A sziklakert tervezésekor fontos szempont a megfelelő sziklakerti növények kiválasztása, mely főként az ún. sziklakerti évelők közül történhet. A „sziklakerti” növények többsége a virágzási időszakon kívül alacsony termetű. Virágzásban is többnyire alacsonyak (pl. pázsitszegfű – Armeria maritima, sáfrányok – Crocus sp.), de természetesen léteznek egészen magas virágzatot fejlesztő növények is (nyuszifül - Stachys byzantina, kerti harangláb - Aquilegia vulgaris).

Olyan növényeket is ültethetünk, melyek egynyáriak vagy cserjék, és sziklakertünk benépesítésére különösen alkalmasak. Az egynyáriak közül a kukacka (Portulaca grandiflora) és az egynyári kristályvirág ilyen (Mesembrianthemum crystallinum). Mindkettő a napos, szárazabb kertekben virít szépen.

A félcserjék közül a gyógynövényként is ismert levendulát (Lavandula) és orvosi zsályát (Salvia officinalis) is gyakran ültetik szilakertekbe. Ilyen növény még a cipruska szürke (Santolina chamaecyparissus) és zöld változata is (S. pinnata).

A cserjék közül a kifejezetten alacsonyak jöhetnek számításba, mint például a gyöngyvesszők közül a Spiraea japonica ’Crispa’.

Külön növénycsoportként nevesíthetjük az ún. sziklakerti örökzöldeket, melyek alkalmazása szintén elterjedtnek mondható.

Osztályozásuk származásuk szerint

A sziklakerti növények származásuk alapján kétfélék: természetes előfordulásukban eredendően magashegységi vagy kontinentális klimatikus helyen élnek.

Magashegységi növények

A magashegységi növények páraigényesek, kevésbé szeretik a nagy nyári forróságot és a sziklakerti föld felmelegedését. Ilyen növény például a havasi gyopár (Leontopodium alpinum). A kontinentális, száraz gyeprétek növényei (homokpuszta-gyepek, középhegységek növényei) a szárazabb klímát is elviselik és a talaj felmelegedését is jobban tűrik. Ide tartozik például a pázsitviola (Aubrieta hibridek) és az árlevelű lángvirág (Phlox subulata).

Tökéletes összhangban van a növényvilág a kilalakított környezettel

A sziklakerti növények többsége napfénykedvelő, de vannak köztük árnyéktűrőek, illetve árnyékkedvelőek is. Az árnyéki helyek sziklakerti növényei többnyire vízigényesebbek és nagy levelűek. Az árnyékos kertrészletbe jól ültethetőek a páfrányfélék (pl. gímpáfrány - Phyllitis scolopendrium, erdei pajzsika – Dryopteris filix-mas). Kevés az árnyékban is virágzó növények száma, de a kis meténg fajtái (Vinca minor), a nagy meténg (Vinca major), a szagos gólyaorr (Geranium macrorrhyzum) és a Waldstein pimpó (Waldsteinia geoides) szépen díszlik árnyéki növényként is.

A magashegységi növények magasabb páraigényét többféleképpen lehet biztosítani. Az egyik módszer, ha a sziklakert környezetébe fenyőfélékből (tujafélék, borókák, nyírást tűrő tűlevelűek) sövényt ültetünk. Ez a módszer a téli hónapokban megvédi a növényeket a szárító hatású hideg, fagyos széltől, másrészt a legnagyobb melegben árnyékot ad a magashegységi származású növényeknek. A második módszer az esőszerű öntöztetés, amit kézzel és automata locsolórendszerrel egyaránt megoldhatunk. Ilyenkor az egyébként rendszeres öntözés mellett rövid idejű párásító öntözést is alkalmazunk.

A sziklakert öntözése és vízigénye leginkább a beültetett növények származásától. A magashegységi növényekkel benépesített sziklakertet gyakrabban, míg a kontinentális klímából származó növényeket ritkábban kell öntözni. Rendszeres öntözés nélkül csak pozsgásokkal és hagymás növényekkel benépesített sziklakertet lehet fenntartani.

Pozsgás növények

A pozsgás növények testfelépítése ugyanis úgy alakult ki, hogy egyszerre sok vizet kössenek meg, és így átvészelik a hosszabb ideig tartó szárazságot is. Ilyenek a télálló levélkaktuszok (Opuntia ssp.), a kövirózsák (Sempervivum ssp.) és a varjúhájak (Sedum ssp.). A nyári száraz időszakban azért ezeket a növényeket is meg kell öntözni ahhoz, hogy szép látványt nyújtsanak.

Gumós növények

A hagymás-gumós növények nagyon szép színfoltot alkotnak a kertben. Sziklakertbe csoportosan érdemes ültetni őket, így a természetes sziklagyep hatását érhetjük el. A télálló hagymás növények többsége kora tavasztól nyár elejéig virágzik, és sok alacsony termetű faj és fajta közül lehet választani a sziklakertünkbe is. A legismertebbek a tulipán, a nárcisz, a krókusz (sáfrány) és a jácint. A tulipánok és nárciszok közül elsősorban a vad és vad jellegű fajok és fajták ültetése célszerű, pl. a tulipán ’Tarda’ fajtája és a Tazetta-nárcisz csoport. A nárcisz vízigényes, ezért elsősorban öntözött sziklakertbe ültessük.

A kevésbé ismert hagymás növények közé tartozik a Puskin-virág (Puschkinia scilloides). Ez egy apró hagymás, kék-fehér virágú, 10-15 cm magas növény. A kék színű szibériai csillagvirág (Scilla sibirica) 5-10 cm magas, kecses virágú és bő virágzású, hosszú életű növény. Az aranysárga hagyma (Allium molly) kecses száron neveli laza ernyőszerű virágzatát. A nemesítésnek köszönhetően több színből választhatunk ezek között is.