Tanácsok a kerti tó vízszintjének és vízminőségének megőrzéséhez

Fontos tudni, hogy minél több növény él a tóban, annál kevésbé párolog a víz. Műszeres vizsgálatok kimutatták, hogy a növénnyel fedett területek azok minőségétől függően 20-50 %-kal kevesebb vizet vesztenek az azonos helyen lévő fedetlen vízfelülethez képest. A tavi (vízi) növények tehát nem csupán esztétikai célt szolgálnak, hanem egyfelől élővé, megfelelő minőségűvé teszik a tó vizét, másfelől a párolgási veszteséget is jelentősen csökkentik.

Érdemes azt is figyelembe venni, hogy egy már stabilizálódott tóban a víz pH-ja gyengén savas. A pótlásra használt víz pH-ja, vízminősége és az esetlegesen benne élő szervezetek felboríthatják a tó biológiai egyensúlyát. A mesterségesen épített tavaknál nagyon fontos kérdés, hogy hogyan tudjuk pótolni az elpárolgott vizet. Többféle lehetőség kínálkozik erre.

A legkézenfekvőbb válasz, a természetes csapadék utánpótlás, vagyis az eső. Ez azonban az esetek többségében a mesterséges kerti tavaknak nem elegendő, bár olykor előfordulhat, hogy olyan sok csapadék esik, hogy a meder megtelik vízzel, vagy akár még kis árad a tó vize.

A kielégítő vízszint megtartásához azonban többnyire mesterséges pótlásra is szüksége van a kerti tavainknak. Javasoljuk, hogy ne nagyon használjanak felszíni természetes vizeket erre a célra. Egyfelől azért ne, mert külön vízügyi hatósági engedély szükséges hozzá, emellett pedig fontos szempont az is, hogy a más biológia rendszerből származó víz általában a pótlás után zavarosságot okoz egészen addig, amíg az új egyensúlyi állapot ki nem alakul. A vezetékes víz minősége településenként változó, de általában utántöltésre jól alkalmazható. Hátránya, hogy ez költséges megoldás. Az esővíz gyűjtése ugyanakkor környezetbarát, kézenfekvő és praktikus megoldás. Tavak utántöltésére és öntözésre is ideális az összegyűjtött esővíz, viszont a háztetőről és egyéb építményekről lefolyó csapadékot a felhasználásig tárolni kell. Ezt a célt szolgálják a különféle kerti ciszternák, amely ciszterna méretét a tetőfelületek és a legnagyobb intenzitással lehulló csapadék határozza meg. Ez gyakran meghaladja a néhány m3-es űrméretet. A ciszternát érdemes a föld alá építeni, hogy a kert látványát ne rontsa egy ekkora műtárgy.

Talán a legegyszerűbb és legpraktikusabb a saját kútról működtetett szivattyúval történő vízpótlás. A kút vizét érdemes előzetesen bevizsgáltatni, mivel a különböző mélységből származó rétegvizek nagyon eltérő minőségűek lehetnek. Sajnos a 70-es évekig folytatott, indokolatlanul nagy mennyiségben kiszórt műtrágyák, az emberi nemtörődömségből szeméttel feltöltött régi kutak, a szabálytalan hulladéklerakások és az illegális dögkutak nagyon sok helyen használhatatlanná tették a felsőbb elhelyezkedésű rétegvizeket. Az alföldi szikes és ártéri területek vízminősége sajnos sokszor nem kielégítő és ezek a vizek többféle, a tavi ökoszisztéma számára káros anyagot tartalmazhatnak. Az utánpótlásra használt víz minőségét elsősorban a víz keménysége (oldott kalcium és magnézium ionok), az oldott vastartalom és az egyéb szennyeződések (főleg nitrogén és foszfor tartalmú ionok, szerves szennyezés) határozzák meg. Minél alacsonyabb ezek értéke, annál jobb a víz minősége. A legjobban alkalmazható víz rendszerint ivásra, emberi fogyasztásra is alkalmas.

Amennyiben pénztárcánk megengedi, úgy víztisztító berendezést is üzemeltethetünk a kerti tóban, ami különösen ajánlott, ha a kerti tavunk egyben fürdő tó is. Ez a kerti tó fenntartásának költségét értelemszerűen növeli, de a velük nyert víz a tó (és akár a háztartás) ellátására tökéletesen alkalmas. A tisztító berendezésekben többféle szűrőt alkalmaznak, ezek tisztítására és időszerű cseréjére is figyelmet kell fordítani.