Támfalak

Az alábbi képeken jól látható, hogy a kerten belüli nagy szintkülönbség áthidalására épített támfal kiváló megoldás a kert élhetővé tételére és nagyobb sík (hasznos) területek létrehozására.

Támfal képek:

Amit a támfalak építéséről tudni érdemes:

A támfal anyagának megválasztásakor célszerű figyelembe venni a telken és tágabb környezetében található építmények, burkolatok építőanyagát, és - a stíluskavalkád elkerülése érdekében - ahhoz anyagban, színben, rakási módjában harmonizáló támfalat építeni.

A fa támfalak megjelenésüket tekintve harmonikusan illeszkednek a zöld növényi környezethez. A faanyag minőségét tekintve készülhetnek függőleges vagy vízszintes rönkfából, gerendából, cölöpből, pallóból. Időtállóság szempontjából a legkedvezőbb az akác faanyag, de megfelelő felületkezeléssel (telítés, gombaölővel történő átitatás) a fenyő, tölgy, bükk fa is időjárásállóvá válik.

A támfalat készíthetjük kőből, ha a környéken jellemző a kő előfordulása, vagy ha a kert jelleg ezt megkívánja. A kőtámfal épülhet szárazon, azaz kötőanyag nélkül, rakott vagy habarcsba ágyazott kövekből. A kövek rakásánál a természetben előforduló 'állapotot' utánozzuk. Csak jó minőségű, fagyálló köveket használjunk támfalak építésére, burkolására.

A támfalak tetejét (különösen a tégla - és kőtámfalak esetében) célszerű fedkővel lezárni. A fedkő nem csak a látvány szempontjából fontos, hanem mert védi a támfalak felső síkját az átnedvesedéstől, a beszivárgó csapadékvíz átfagyásától. A fedkő készülhet a támfal saját anyagából vagy műkőből. A fedkő a támfal szélétől mindig nyúljon kijjebb, hogy vízorrképzéssel elvezethesse a falsíktól.

Napjainkban egyre nagyobb számban jelennek meg a különböző méretű, formájú és anyagminőségű, előre gyártott, növényhézagos beton támfalelemek. Az növényhézagos (vagy más néven virágvályús, ültetőkosaras) támfalak építése viszonylag egyszerű, de a megfelelő növényfajok betelepítése és gondozása jelentősebb szakértelmet igényel.

A magas függőleges, vagy alacsonyabb hosszan elnyúló támfal-felületeket a támfal teteje vagy alja közelébe, vagy amint az a baloldali képen is látható, a kövek közeibe telepített (kúszó)cserjékkel oldhatjuk.

A felfelé kapaszkodó (pl. borostyán - Hedera, vadszőlő - Parthenocyssus, trombitafolyondár - Campsis, kúszó kecskerágó - Euonymus fortunei var. radicans), vagy a támfal tetejéről lecsüngő (pl. fűzlevelű madárbirs - Cotoneaster salicifolius, téli jázmin - Jasminum nudiflorum) kúszócserjék a leghomogénebb támfalak látványát is kedvezően oldják.