Kertépítészet Magyarországon - avagy a park- és kertépítés hazai fejlődése

Hírek-érdekességek ligetek-parkok

A rendelkezésünkre álló történeti emlékekből valószínűsíthetően a magyar nép a honfoglalást követően, a letelepedés hatására kezdett a föld megművelésével foglalkozni, ami egyúttal a kertépítészet fejlődésének kiindulópontját jelentette.

Első kertépítészeti emlékeink a keresztény vallás terjesztésében szerepet vállaló szerzetesrendek kolostoraihoz köthetőek, így különösen a máig működő Pannonhalmi Apátság, valamint a margitszigeti domonkosrendi kolostor alaprajzai érdemelnek említést, mint fennmaradt kertépítés történeti emlékek.

A hazai kertépítészet történetének fontos állomása a reneszánsz kori visegrádi palotakert, amely Mátyás király idején díszkútjairól és függőkertjeiről volt méltán híres.

A török hódoltság idején a magyar kertkultúra további fejlődését az erdélyi és felvidéki főnemesi világiak és egyháziak által építtetett kertek, parkok segítették elő. Ezek közül talán a legismettebb a pozsonyi prímáskert, mely Lippay György esztergomi érsek megrendelésére készült el. Az ő fivérének, Lippay Jánosnak a pozsonyi prímáskertől írt Posoni kert című irodalmi műve (1664) egyúttal a magyar nyelvű kertépítészeti szakirodalom első alkotása.

A Habsburgok idejéből a barokk parkok létesítése jelenti a kertépítészeti fejlődés újabb mérföldkövét.

Királyi park Egyik leghíresebb hazai, barokk stílusban épített park a versailles-i mintára létesült fertődi Esterházy Kastély kertje.

A "magyar Versaillesnek" is nevezett Esterházy Kastély az ott élt Esterházy hercegek művészetet támogató tevékenységének köszönhetően a 18. század végi Magyarország egyik fő kultúrális központja volt.

A fertődi barokk kastélypark fő kertépítési elemei között említhetjük a jellegzetes, nyírott tiszafákat, a kerti szobrok és szökőkútak együttesét, valamint a kastélyhoz vezető, fasorokkal szegélyezett utakat.

A fertődi barokk park mellett ugyancsak az Esterházy családnak köszönhetjük az egyik legfőbb hazai angolparkot vagy angolkertet, amely Tatán, az Öreg tó közelében található. A tatai angolkert főbb jellegzetességei között említhetjük az épített tavak és szigetek mellett, hogy hazánkban először itt telepítettek szomorú fűzeket.

Az első ún. gyűjteményes kert - ami tulajdonképpen az arborétumok elődje - szintúgy az Esterházyak nevéhez fűzödik. A kismartoni birtokon, a meglévő barokk kertben ugyanis az Esterházyak megbízásából ún. egzóta örökzöldeket telepítettek, növényházat és dendrológiai gyűjteményt létesítettek.

A hazai kertépítészet fejlődésében láthatóan meghatározó szerep jutott az egyháznak és főnemseknek.

A nemzetközi, egyetemes fejlődéstörténethez hasonlóan Magyarországon is az urbanizáció velejárója volt a városi közparkok és családi magánkertek megjelenése, így a XX. század végére a kertépítés és kertépítészet további fejlődésének alapja és mozgatórugója a városi díszparkok és családi házak díszkertjeinek tervezése és kivitelezése lett, amely fejlődés napjainkra elvezetett a kertépítés önálló művészi, építészeti ágként történő megbecsüléséhez.