Cserjék és fák a kertben
A fák és cserjék között lombhullató és örökzöld növényeket találunk. A kertekbe, közterületekre több ezer faj és fajta közül választhatunk. Sokféle alak, szín és méret jellemzi ezeket a növényeket, és szinte minden területre, kertrészletbe található a kert stílusához igazodó és a hely adottságainak is megfelelő dísznövény.
A növények kiválasztása
A kerttulajdonosok azonban többnyire „szemre” szoktak vásárolni, az egyedek éppen aktuális kinézete alapján, megfeledkezve például az adott fajta növekedési intenzitásáról és tartási igényeiről. A választás egyik legfontosabb szempontja rendszerint az, hogy „tetszik-e a növény”. Érdemes azonban utánanézni, hogy kiültetés után hogyan fejlődik a választott fajta. Némelyik fiatal korban még nem mutatja a későbbi jellegzetességeit. Például a Leyland ciprus (×Cupressocyparis leylandii) többnyire 1-1,5 m magasságú egyedeit szokták vásárolni. Ebben az állapotában a fajták még ritkás ágrendszerűek. Amint a kiültetés után ez a faj fejlődni kezd, gyorsan besűrűsödnek az idősebb részek és rendszeres metszés hiányában hamar nagyméretű fa lesz belőle.
A legnagyobb hibát akkor követhetjük el, ha nem a növény végleges méretét vesszük alapul a választáskor. Kedvező körülmények között gyorsan elérik a „felnőtt” kort, így a fajnak/fajtának megfelelő méretre növekednek és virágoznak, termést fejlesztenek. Gyakran lehet látni, hogy a kiválasztott növény a rendelkezésre álló helyet gyorsan betölti, túlnövekszik rajta. Ekkor a tapasztalatlan kerttulajdonos visszavágja, a növény azonban pótolni akarja a levágott részeket, ezért erős hajtásnövekedéssel válaszol erre. Ez utóbbi járhat a virágzás gyérülésével és a termésmennyiség csökkenésével is. Erre példa az erősen metszett almafák fésű jellegű hajtásrendszere, vagy az ablakok elé ültetett fenyők sokszor lehangoló látványa.
A fás szárú növények díszítőértékét a zöld levelek és a virágok mellett más is megszabhatja: a koronaforma, a különleges levélszín, a vesszők színe és jellegzetes kinövései. A levelek a zöld színen kívül lehetnek sárgák, bordók, sárgával és fehérrel, esetleg a zöld árnyalataival, rózsaszínnel mintázottak. Néha a szín a levelek öregedésével is változik: az Acer negundo ’Flamingo’ levele kihajtáskor fehérrel és rózsaszínnel csíkozott, majd a levél teljes kifejlődése után a rózsaszín rész is fehérré válik. A vesszők színe többnyire barna szokott lenni, de például a som (Cornus) fajtáknál vörös C. alba ’Sibirica’), sötét bordó (C. alba ’Kesselringii’), sárga (C. stolonifera ’Flaviramea’) és narancs színek (C. sanguinea ’Midwinter Fire’) is előfordulnak. A jellegzetes kinövés lehet erős paralemez képzés, mint pl. a mezei juhar (Acer campestre) és a szárnyas kecskerágó (Euonymus alatus) esetében. Ez utóbbi ’Compactus’ fajtája alacsony, fordított csepp alakú majd később gömbös, és a paralemez-képzés a fajtánál is látványos.