Tavaszi kerti munkák: cserjék metszése, évelők szaporítása
Kora tavasszal érdemes megmetszeni a nyáron vagy ősszel virágzó cserjéket. A visszavágott hajtások elágaznak és az újonnan képződő hajtásokon képződnek az új virágok. Különösen igaz ez például a törökmályvára (Hibiscus syriacus), a nyáron virágzó gyöngyvesszőkre (pl.: Spiraea japonica) és a nyáriorgonára (Buddleja fajták).
Tanácsok a bokorrózsa metszéséhez
A rózsákat is tavasszal metsszük meg. A bokorrózsáknál (pl. teahibrid fajták) először azokat a hajtásokat kell visszavágni, melyek betegek vagy a bokor belseje felé növekednek. A következő lépésben az egymást keresztező hajtások közül kell azt eltávolítani, amelyik idősebb rész.
Az erős, vastag hajtásokat gyengébben (nagyjából felére), a gyengébbeket erősebben (harmadára) vágjuk vissza. Ügyeljünk arra, hogy néhány mm-rel a szem felett vágjuk meg a hajtást, és a legfelső rügy a bokor közepéhez képest kifelé álljon. Amennyiben idős a rózsatő, úgy erősen metsszük vissza, és a következő évben a szemzés felett keletkező fiatal hajtásokra kell (erősen) visszavágni a bokrot. Ez gyakran erős csonkolással jár, akár fűrész is szükséges hozzá.
Az orgona alacsonyan tartása
Az orgonák (Syringa vulgaris) alacsonyan tartására is létezik szakszerű kertészeti módszer. A csúcsrügyek virágzatokat fejlesztenek, fajtától függő, hogy mennyi keresztben átellenesen álló rügyből fejlődnek ki. Ettől is függ, hogy mekkora összetett virágzat fejlődik egy-egy tövön. Mivel a virágzat végálló, ezért alatta többnyire kétfelé ágaznak el a hajtások. Ha kihajtás előtt minden második hajtást felére visszavágunk, és a következő évben ugyanezt tesszük, valamint az előző évben vissza nem vágott hajtásokat eltávolítjuk, úgy alacsony(abb)an tarthatjuk az orgonát.
Tavaszi teendők az évelőkkel
Tavasszal kell kitisztítani az évelőket az elpusztult részektől. Amennyiben a tövek már idősek, gyakran megfigyelhető, hogy a közepük kiürül, megkopaszodik. Ezt nevezik boszorkánygyűrűnek, amely legjobban a díszfüveknél figyelhető meg, így például a pampafű (Cortaderia selloana) és a kék csenkesz (Festuca glauca) is ekként fejlődik, de ilyen a törpe nőszirom is (Iris pumila).
Ha már túl nagy foltot képeznek az évelők, kihajtás előtt (ez hazánkban általában március hónapra esik) éles ásóval szétoszthatjuk a töveket. A kisebb növényeket így elajándékozhatjuk vagy szétültethetjük. Érdemes az ültetőgödörbe érett szervestrágyát vagy komposztot szórni, a gödör földjével összekeverni és erre ültetni.
Egyes évelőket magról is szaporíthatjuk. Ennek menete ugyanaz lehet, mint a zöldségnövények esetében. Március-áprilisban sekély sort húzunk kapával, és ebbe szórjuk a magvakat. Vethetjük fészekbe is az évelőket, pl. az égő szerelem virágot (Lychnis chalcedonica). A kelő magoncokat első lombleveles kor után ritkítsuk meg vagy ültessük szét a végleges helyükre.