A növénydekorálás szempontjai

Növénydekoráció Ötletek-tanácsok

Szobanövények, mint beltéri dekorációk. Egyes esetekben térelválasztásként használják őket.

A belső tér:

Nagy általánosságban belső térnek mondható a mindenségnek valami módon elhatárolt része, amely érzelmileg hat ránk. Az ember alkotta, építészetileg létrehozott belső tér nem csupán a képzeletben határolt, hanem valóságos, megfogható burka van. Lényeges tulajdonsága, hogy jóval kevesebb a részlete, mint a természetes térnek. A benne tartózkodót összehasonlíthatatlanul kevesebb inger éri, mint a szabadban, ahol az évszakok változása, a növényzet színe, formája állandóan új hatások forrása (Csatlósi, 1983 és Sulyok, 1990).

Az ember alkotta belső térben a belsőépítész feladata az ember igényeinek megvalósítása, annak érdekében, hogy minél otthonosabban érezzük magunkat benne. A belső építész és a beltéri dekoratőr az érzelemkeltés mesterei, akik munkálkodásukkal a mesterséges teret alkotják újra élővé, s teszik a természet részévé (Csatlósi, 1983).

Az, hogy a dekoratőr mit tart a valóság sajátos vonásainak végtelen sokaságából fontosnak, jellemző a történelmi időszakra, a korra, jellemző az egyéniségére, világnézetére, a társadalomhoz való viszonyára. Az ember ugyanis folytonos kölcsönhatásban áll minden élő és élettelen dologgal, a társadalommal és a természettel. Környezetével való állandó kapcsolata alakítja ki az ember személyiségét, és határozza meg magatartását (Ormos, 1967 és Sommer, 1972).

A beltéri növénydekorálás célja és funkciója:

Régen az ember természetes környezetben, a növény és állatvilág közelségében, azzal funkcionális egységet képezve élt. Ehhez képest a modern kor épített környezete is a természet része, csak már sokkal művibb, ridegebb, és kialakítását gazdasági szempontok motiválják. Az urbanizáció hozadékaként a (nagy)városokban hatalmas lakótelepek, lakóparkok épülnek, a zöld területek nagy részét beépítették, amely folyamat szürke környezetet eredményezett. Az ember és a növényzet azonban elválaszthatatlan egymástól, a harmonikus emberi élet egyik fontos feltétele a növények jelenléte. Mindezekre tekintettel felértékelődik a városokban a zöld környezet mesterséges megteremtése: a kültéri parkosítás, a családi házas negyedekben a kertépítés és a zárt helyeken a belsőtéri növénydekorálás (Sulyok, 1990). A belsőterekben elhelyezett élő növény átmenetet teremt a külső és a belső tér között. A növényekkel való dekorálás esztétikai és funkcionális szerepet tölt be. Esztétikai szerepe, hogy a szobanövény levelével, virágával, változatos formájával otthonossá, barátságossá, élővé teszi a belső teret (Sulyok, 1990).

A belsőtéri növénydekorálás funkcionális szerepe sokrétű. A növénydekoráció hozzájárul az élmények gazdagításához, a komfortérzet növeléséhez. Az embernek pihenést, kikapcsolódást jelent a zöld környezetben való tartózkodás, mert testi és szellemi felfrissülését szolgálja. Már akár egy-egy cserepes növény jelenléte is kiválthat bizonyos mértékig ilyen hatást (Ormos, 1967).

A növénydekoráció biológiai funkciója, hogy az állandó párologtatással és a kibocsátott oxigénnel jobbítja a szoba levegőjét (Sulyok, 1990).

A szobanövények jelképek is az ember életében. A növények jelenléte, elrendezése utal az ott élők egyéniségére, amire éppúgy utal az is, ha a lakásban egyetlen növényt sem találunk (Sulyok, 1990).

A belső terek növénydekorációjának további szerepe még a terek kialakítása során azok elválasztása, egyes építészeti elemek kiemelése, hangsúlyozása vagy éppen elrejtése (Sulyok, 1990).

A szobanövények optimális elhelyezése:

A kertépítéssel kapcsolatos írásainkban sokszor hivatkoztunk, hivatkozunk a dísznövények kerten belüli szakszerű és tervezett telepítésének fontosságára. Ugyanígy kardinális kérdés, hogy a szobanövényeink számára a zárt térben a számára ideális helyet válasszuk ki. Általános tapasztalat, hogy a növénydekoráció elhelyezésénél rendszerint nem a növény számára optimális helyet jelölik ki, hanem a meglévő adottságokat kiegészítve, esztétikai szempontokra figyelemmel helyezik el az élő szobanövényt (például sokszor sötét sarkokba vagy huzatos helyre). A rossz körülmények az élő dekoráció elemeinek leromlásához, pusztulásához vezetnek, ezért ilyen esetben a dekoratőr szakembernek fel kell hívnia a megrendelő figyelmét arra, hogy ha mindenképpen ragaszkodik az általa elképzelt elhelyezéshez, akkor a változatlan díszítő értéket csak rendszeres növénycserével lehet elérni (Tillyné, 2003).

Növénytelepítés tervezésekor az alábbi szempontokra kell figyelemmel lenni:

  • fel kell mérni a fényviszonyokat: kapjon természetes fényt a növény,
  • ne kerüljön huzatos helyre,
  • a növény számára legyen optimális a hőviszony és ne érje őt sugárzó hő,
  • legyen megfelelő a környezet páratartalma.

Ezeken a szempontokon túlmenően – vagy inkább mindenekelőtt - a dekoratőrnek egyeztetnie kell a megrendelővel az ő elképzeléseit (hasonlóan mint a kertépítést megelőző tervezés folyamatában). A növények összeválogatásakor elsődlegesen mindig a környezeti minimumtényezőt kell figyelembe venni, amely zárt terekben legtöbbször a fény, pontosabban annak hiánya szokott lenni (Tillyné, 2003).

A belső terek klimatikus viszonyai nem minden szobanövénynek nyújtanak jó életfeltételeket. A gyakran elégtelen fényviszonyok mellett főleg a levegő páratartalma és a hőmérséklet az a tényező, amely az ember számára kedvező érték mellett sem felel meg sok növénynek. A beltéri növénytartáshoz a növényfajták kiválasztásánál igazodni kell a telepítés helyének klimatikus adottságaihoz (Császi, 2000).

Igénytelenebb szobanövények:

Sommer (1972) és Komiszár (1988) alapján az igénytelen taxonok felsorolását az alábbiakban olvashatjuk. Ezek a fajok kielégítő világítás, 50-70%-os relatív páratartalom és +20°C-os (éjszaka 15-18 °C-os) hőmérséklet mellett is telepíthetőek. A környezeti tényezők átmeneti ingadozását szemmel látható károsodás nélkül is elviselik.

Alacsony (kb. 30 cm-es) növények:

  • Ficus pumila,
  • Peperomia caperata,
  • Peperomia obtusifolia,
  • Philodendron scandens,
  • Piper nigrum,
  • Epipremnum pinnatum 'Aureum'
  • Selaginelia martensii

Félmagas (30-100cm-es) növények:

  • Aechmea fasciata,
  • Corophytum comosum,
  • Cissits rhombifolia,
  • Hoya carnosa,
  • Pteris crética,
  • Sansevieriea trifasciata,
  • Syngonium podophyllum

 

Magas (100cm<) növények:

  • Dracaena deremensis,
  • Ficus elástico,
  • Ficus lyrata,
  • Monstera deliciosa,
  • Philodendron erubescens

Érzékeny, kényesebb növények:

Sommer (1972), Baumann (1984) és Komiszár (1988) alapján soroljuk fel az ún. kényes fajokat. Ezek a környezeti tényezők iránt igényesebbek, állandó és kiegyenlített +18°C, és 60%-os relatív páratartalom alá nem csökkenhetnek a klimatikus adottságok. Természetes fénnyel jól ellátott helyiségben tartandóak.

Alacsony növények:

  • Adiantum tenerum,
  • Anthurium scherzerianum,
  • Begonia boweri,
  • Fittonia verschaffeltii,
  • Maranta leuconeura

Félmagas növények:

  • Acalypha hispida,
  • Anthurium andreanum,
  • Asplenium nidus,
  • Nephrolepis exaltata,
  • Pilea cadierei

Magas növények:

  • Dieffenbachia maculata
  • Pandanus veitschii.

A növénytelepítés technikai feltételei:

Az építészeti-tervezői gyakorlatban a határainkon túl is, de hazánkban még fokozottabban érvényesülő jelenség, hogy az építész az épület belső kialakításakor alig veszi számításba a leendő növény-együttesek elhelyezésére alkalmas felületet, vagy térrészletet. Ha erre mégis nagyobb hangsúlyt helyez a tervező, a legritkább esetben veszi figyelembe, hogy élő anyagról lévén szó, a növények alapvető életfeltételeit is biztosítani kell a belső térben ahhoz, hogy azok éveken keresztül zavartalanul fejlődjenek és díszítsenek. Ennek oka a gazdasági szempontokon túl az építész és kertészmérnök kontaktusának hiánya, vagy az építész tájékozatlansága a legalapvetőbb növényökológiai összefüggések területén (Kovács, 2004).

A belsőtéri élő növénydekoráció optimális életfeltételeinek megteremtéséhez már a tervezéskor érvényesülnie kellene a növénytelepítéssel és fenntartással kapcsolatos műszaki, épületgépészeti útmutatásoknak, alapvető környezeti-klimatikus irányelveknek, amelyek a dekoratőr-kertészmérnök által telepíteni tervezett növény-együttes életét, díszítő értékének alakulását meghatározzák.

Már az épület szerkezeti tervezésénél szükséges gondolni arra, hogy:

  • mekkora a kívánt levéldísznövény együttes felülete, magassága, aránya a tér alapterületéhez és a falfelülethez,
  • milyenek az érintett térrészletben a telepíteni kívánt növények számára optimális klimatikus paraméterek,
  • milyen növénytartók kerülnek felhasználásra (beépített vagy mozgatható),
  • és milyen lesz a növénytartók stílusa (anyaga, burkolata) (Tillyné, 2003).