Támfalak és sziklakertek:

A támfalak a szintkülönbségek áthidalásánál megtartják a mögöttük lévő földtömeget, megakadályozzák annak lecsúszását. Támfalak építésével erősen meredek területeken olyan enyhébb lejtésű teraszok alakíthatók ki, melyek használati értéke a rajta kialakított funkciónak megfelelően megnő. Ezért támfalak építésére elsősorban erősen lejtős terepen van szükség. Eltérő terepszintek áthidalása rézsűkkel is megoldható, azonban erre nincs minden esetben elegendő hely. Ha a beépítendő rézsű meredeksége olyan nagy kellene legyen, hogy állékonysága bizonytalanná, kezelése nehézkessé válna, akkor célszerűbb támfal építésében gondolkodni. A támfal a rézsűvel ellentétben keskeny sávot foglal el a kertből, azaz vonalszerű létesítmény. Ebből adódóan a támfal vonalvezetése (egyenes, íves, lépcsőzött) alapvetően meghatározza a támfal arculatát. Általános elvként követhető, hogy az épületek közelében inkább az egyenes vonalvezetés a célszerű; minél távolabb kerülünk az épülettől, annál oldottabb lehet a támfal vonalvezetése is, természetesen mindig az adott környezethez igazodva.

A támfal anyagának megválasztásakor célszerű figyelembe venni a telken és tágabb környezetében található építmények, burkolatok építőanyagát, és - a stíluskavalkád elkerülése érdekében - ahhoz anyagban, színben, rakási módjában harmonizáló támfalat építeni.

A fa támfalak megjelenésüket tekintve harmonikusan illeszkednek a zöld növényi környezethez. A faanyag minőségét tekintve készülhetnek függőleges vagy vízszintes rönkfából, gerendából, cölöpből, pallóból. Időtállóság szempontjából a legkedvezőbb az akác faanyag, de megfelelő felületkezeléssel (telítés, gombaölővel történő átitatás) a fenyő, tölgy, bükk fa is időjárásállóvá válik.

A támfalat készíthetjük kőből, ha a környéken jellemző a kő előfordulása, vagy ha a kert jelleg ezt megkívánja. A kőtámfal épülhet szárazon, azaz kötőanyag nélkül, rakott vagy habarcsba ágyazott kövekből. A kövek rakásánál a természetben előforduló 'állapotot' utánozzuk. Csak jó minőségű, fagyálló köveket használjunk támfalak építésére, burkolására. A támfalak tetejét (különösen a tégla - és kőtámfalak esetében) célszerű fedkővel lezárni. A fedkő nem csak a látvány szempontjából fontos, hanem mert védi a támfalak felső síkját az átnedvesedéstől, a beszivárgó csapadékvíz átfagyásától. A fedkő készülhet a támfal saját anyagából vagy műkőből. A fedkő a támfal szélétől mindig nyúljon kijjebb, hogy vízorrképzéssel elvezethesse a falsíktól.

Napjainkban egyre nagyobb számban jelennek meg a különböző méretű, formájú és anyagminőségű, előre gyártott, növényhézagos beton támfalelemek. Az növényhézagos (vagy más néven virágvályús, ültetőkosaras) támfalak építése viszonylag egyszerű, de a megfelelő növényfajok betelepítése és gondozása jelentősebb szakértelmet igényel.

A magas függőleges, vagy alacsonyabb hosszan elnyúló támfal-felületeket a támfal teteje vagy alja közelébe telepített kúszócserjék kel oldhatjuk. A felfelé kapaszkodó (pl. borostyán - Hedera, vadszőlő - Parthenocyssus, trombitafolyondár - Campsis, kúszó kecskerágó - Euonymus fortunei var. radicans), vagy a támfal tetejéről lecsüngő (pl. fűzlevelű madárbirs - Cotoneaster salicifolius, téli jázmin - Jasminum nudiflorum) kúszócserjék a leghomogénebb támfalak látványát is kedvezően oldják.

Sziklakertek

A sziklakert - ha megfelelő helyre és megfelelő módon építik meg - az egyik leglátványosabb eleme a lakókerteknek. Különlegessége, hogy növények helyett a kő dominál benne. A sziklakerteknek két alapvető típusát különböztetjük meg:

Tájképi sziklakert

Egy természetes táj kertbeillesztett mása, melynek célja a kövek és a növények természetes előfordulásának visszaadása. Attól függően, hogy a milyen szikla-előfordulást utánoz, a tájképi sziklakertnek két típusát különböztetjük meg: sziklakibúvásos és szórványköves sziklakert. A sziklakibúvásos tájképi sziklakert a hegyoldal képét jeleníti meg, a szórványköves pedig az elsimuló hegylábat, ahol a gyepet és az alacsony növényeket helyenként töri csak meg egy-egy kibúvó szikla, vagy 'fentről legördült', földbe süllyedt sziklatömb. Lakóházak kertjeiben - részben a kevés rendelkezésre álló hely miatt - elsősorban tájképi sziklakerteket célszerű építeni.

Mértani sziklakert

Geometrikus, szabályos kialakítású kőkert. Jellemző elemei közé tartoznak a szárazon rakott támfalak, a lépcsők, a kőlapos utak, valamint a süllyesztett kert. Építése helyigényes, ezért elsősorban nagy parkokban, nagy kiterjedésű közcélú zöldfelületeken jellemző.

Tervezési, építési szempontok:

- A sziklakert helyének kiválasztása fontos feladat. Kerüljön központi, jól látható helyre, hiszen a közcélú zöldfelületekre nem jellemző kertelem egy különlegességnek számít a lakóházak kertjeiben. Ilyen például a ház bejárati frontja, a terasz, vagy a kerti pihenő környéke.

- Fontos a kőzet anyagának megfelelő kiválasztása is, valamint azok helyes elrendezése, hogy a sziklakert ne egy kőkupacra hasonlítson, hanem egy természetes kőkibúvást idézzen. A sziklakert nem geológiai gyűjtemény, célszerű egyféle minőségű kőanyagból építeni. Hegyvidéken mindig a környéken jellemző követ használjuk. Meglévő ház közelében mindig alkalmazkodjunk a ház, a terasz vagy a lépcsők építéséhez felhasznált kőféleséghez, így is demonstrálva a ház és a kert összetartozását. A sziklakertben alkalmazható kőzetek közül előnyösebbek a könnyen megmunkálható és jól illeszthető, világos színű üledékes kőzetek. (mészkő, dolomit, homokkő) a sötét színű és szabálytalan törésű vulkanikus kőzetekkel (bazalt, gránit, andezit) szemben.