Lejtős kertek kialakítása
Bár Budapesten és környékén sok sík terület és kert van, ugyanakkor a kertépítést megelőző területrendezés után vagy egyszerűen a terület helyi adottságai miatt a lejtős kertek is gyakoriak, így fontos, hogy a hegyoldali, lejtős kertek tervezésének és építésének néhány alapvető szabályát is ismerjük.
Enyhe lejtésű kert esetében legfeljebb 15 fokos lejtőszögről beszélünk. Ilyen terepen még könnyen járunk és a kertépítésben használatos munkagépek is különösebb gond nélkül közlekednek. 15-30 fokos lejtőszögnél már nehezebb a járás, és 30 fok felett kifejezetten nehéz a közlekedés.
Enyhe lejtésű kertekben is szükséges lehet az épületek, kerítésszakaszok elhelyezése miatti tereprendezés. Nagyobb alapterületű házak esetében ez már sok m3 talaj mozgatásával is járhat. A kitermelt földmennyiség elhelyezése többnyire ilyenkor helyben, a kertben történik. A ház körül, a teraszoknál érdemes a talajt közel vízszintesre elmunkálni, mivel úgyis ezt a kertrészt használjuk olyan célokra, amihez sík területre van szükség. Ha a terasz a lejtőhöz képest „lefelé” helyezkedik el, a kitermelt földmennyiséget egy hozzá illeszkedő sziklakert alapjául is felhasználhatjuk.
Ha a kert vagy annak valamely részlete enyhe lejtésű, még megoldható különösebb tereprendezés nélkül is a füvesítés (gyepfelületek kialakítása), mivel mind önjáró géppel, mind a különféle típusú fűnyíró eszközökkel könnyen járható és kezelhető lesz. A lejtős kertek kialakítása során is fontos szempont ugyanis, hogy a kert könnyen fenntartható, ápolható legyen, hiszen a jól tervezett kert fő ismérve, hogy a kert legyen mi értünk és ne fordítva!
Erősebb lejtés esetén (kb. 20 fok felett) már egy nagyobb terület állandó ápolása fizikailag megterhelő lehet, így ilyen esetekben a kert teraszos kialakítása az optimális megoldás. A különböző teraszszintek áthidalásánál erősebb lejtésű rézsűk vagy támfalas kialakítások helyezkednek el. A támfal lehet szárazon rakott, így a sziklakert jellegű megvalósítás is elképzelhető. Ezen kívül kötőanyaggal rögzített, akár erősebb alapozást igénylő támfalak, gabionok (dróthálóba foglalt zúzott kő), vagy növénytartó támfal elemek is lehetnek talajfogók a teraszosan épített kert szintjei között.
A rézsűs megoldásnál erős gyökérzetű, sűrű növekedésű növényeket (pl. madárbirseket (Cotoneaster), terülő borókákat (Juniperus), hóbogyót (Symphoricarpos), árnyékos helyeken borostyánt (Hedera) ültetünk, melyekről további infót a lejtős kertek növényei című írásunkban olvashatnak.